CBM Autójavító

Korábbi blogbejegyzések
Dátum Cím
2015.03.19A biztonság alapjai
2015.03.26Fékek közelről
2015.04.02Keréktárcsák
2015.04.09Gumiabroncs
2015.04.16Az akkumulátor
2015.04.23Gumiabroncs, újabb részletek
2015.04.30Az önindító és a generátor
2015.05.07Alulkormányzott, vagy túlkormányzott
2015.05.14Dízel, vagy benzines?
2015.05.21Benzines vagy dízel?
2015.05.30Környezetünk védelméről
2015.06.04Környezetünk védelméről II.
2015.06.11A katalizátor
2015.06.18Katalizátor II.
2015.06.25A dízelkatalizátor
2015.07.02Akkor most dízel, vagy benzines?
2015.07.09Tisztelt Ügyfeleink!
2015.07.16Nyári nyereményjátékunk eredménye
2015.07.23Kedves Bence!
2015.08.01A Motorolaj.
2015.08.09A Motorolaj 2.
2015.08.14A Lambda-szonda
2015.08.27A légtömegmérő
2015.09.03Az egérszelep
2015.09.11A turbófeltöltő
2015.09.20A turbófeltöltő II.
Fékek közelről2015.03.26Szamay György
Tisztelt ügyfeleink!

Még mindég a biztonságnál maradva, most beszéljünk egy ugyancsak fontos eleméről az autózásnak, és ez pedig a fék. Ez egy hatalmas téma, könyveket is lehetne írni róla, szinte reménytelen a lényeget összefoglalni ezen a kis felületen, de remélem, azért egy pár hasznos tanácsot tudok adni önöknek. Mivel az autók sebessége, gyorsulása és a nagykategóriás autóknál a súly is igencsak megnövekedett, egyre nagyobb gondot fordítanak a gyártók a fékek minőségére.

Legelső témánk ma a fékfolyadék lesz, hétköznapi nevén fékolaj. A fékolajat éppen úgy, mint a motorolajat, vagy egyéb olajokat, bizonyos időnként cserélni kell. A fékfolyadéknak - nevezzük inkább így- nedvességszívó tulajdonsága van, idővel egyre több és több víz lesz benne, amit a levegő nedvességtartalmából szív magába. Az eredeti, kb. 280 ⁰C forráspontja ez által fokozatosan csökken és ezért egy intenzívebb igénybevétel alkalmával könnyen felforrhat. Így a benne lévő víz, aminek a forráspontja csak 100 ⁰C gőzzé alakul. Ez azzal jár, hogy a fékfolyadék elveszti legfontosabb tulajdonságát, az összenyomhatatlanságot és így nem tudja átadni a lábunk által kifejtett fékező erőt a kerekekhez, a fékpedál "beesik" és autónk ahelyett, hogy megállna, rohan tovább. Ez persze akkor szokott előfordulni, amikor a legnagyobb szükség lenne a fékekre, mondjuk egy hosszas lejtmenetben, ahol szinte állandóan fékeznünk kell. Itt tud úgy felmelegedni a fékfolyadék, hogy a fékünk fokozatosan veszti el hatékonyságát, egyre jobban "beesik a pedál". De előfordulhat ez autópályán is, ahol nagy sebességgel haladunk, és váratlanul szinte „állóra” kell fékezni az autót, mondjuk egy baleset miatt. Eleinte úgy érezzük minden rendben, sikerülni fog a megállás és az után azt kezdjük tapasztalni, hogy egyre jobban kell nyomni a pedált és a fékhatás mégis csökken. Ilyenkor, ha mégis sikerül elkerülnünk a bajt, irány az első szerviz és kérjük a fékfolyadék cseréjét. Hogy mindezt elkerüljük, legalább kétévente ki kell cserélni a fékfolyadékot. Nagyon fontos tudni, hogy a fékfolyadék cseréje nem kilométerfüggő. Ha áll az autó, akkor is "elöregszik" a fékfolyadék, ugyan úgy felveszi a levegő páratartalmát.

A következő, amiről beszélni kell a fékekkel kapcsolatban, az a fékbetét cseréje. Ma már sok autótípus jelzi nekünk, ha a fékbetét elkopott, de ha tudjuk, autónk nincs felszerelve kopásjelzővel, akkor csak a rendszeres ellenőrzés segít. Nincs egyértelmű szabály, hogy mikor fog elkopni a fékbetét, ez függ a betét minőségétől, vezetési stílusunktól és még számtalan tényezőtől, ezért fontos a rendszeres ellenőrzés. Ha már teljesen lekopott a betét és meghaljuk azt a bizonyos karistoló hangot, amire a szerelők azt mondják "vason van a fék", akkor már késő, mert bizony ilyenkor már a féktárcsa is sérül és annak a cseréje nagyobb költség. Régebben ilyenkor leszereltük a féktárcsát és esztergapadon volt mód a felszabályzásra, de a mai autók fékredszerét már úgy gyártják, hogy erre nincsen lehetőség, mert a féktárcsák - azért hogy a megnövekedett igényeknek eleget tudjanak tenni - olyan technológiával készülnek, hogy nem lehet azokat javítani. Ha cserélnünk kell a fékbetétet, soha ne vásároljunk magunk az autósboltban. Bízzuk ezt a szerelőnkre, ő jobban fogja tudni, hogy az ön gépkocsija melyik típust "szereti" a legjobban. Persze kétségtelen, hogy a legjobb a gyári fékbetét, de az egyben a legdrágább is, itt meg kell fizetni a márkát is. Azok a szerelők, akik már sok éve foglalkoznak gépjárműfenntartással, meg fogják tudni mondani önnek, melyik az a típus, ami árban elérhető és közel, vagy teljesen azonos a gyári minőséggel. Persze kérdés, hogy szabad-e beérni a "közel azonossal". Ez attól függ, mit értünk ez alatt. Semmiképpen nem szabad engedményt tenni a fékhatás rovására, legfeljebb a fékbetét élettartalmát illetően. Ez alatt azt értem, hogy ha egy garnitúra fékbetét kerül x frontba és azzal biztonságosan meg tudunk tenni, mondjuk 40.000 kilométert, a gyári fékbetét kerül 2x forintba és azzal meg tudunk tenni 45.000 kilométert, akkor nem biztos, hogy a gyárit kell választani. Viszont ha találunk nagyon olcsón egy gyenge minőségű után gyártott fékbetét garnitúrát, ami sok esetben még ennyi kilométert sem teljesít, de a fékhatás gyengébb, mint a gyárilag előírt, azt nem szabad megengedni, hogy a gépkocsinkba kerüljön. Sajnos sok ilyen van a piacon, de a gyakorlott szerelők el tudják önt igazítani ebben a labirintusban.

És most még egy pár szót a kézifékről, amivel sok autós nem foglalkozik megfelelőképpen. A legtöbb vezető, nem is használja a kéziféket, mondván, "bent hagytam sebességbe a váltót, így az autó nem tud elgurulni még lejtőn sem".
Ez az egyes számú tévhit, azért mert sokszor fordul elő, hogy még kis lejtőn is elgurul az autó, mert mondjuk negyedik, vagy ötödik sebességbe maradt a váltó és ott az áttéte már nem túl nagy. Nagyobb lejtőn még az egyes sebességbe hagyott váltó esetén is előfordulhat, - és elő is szokott fordulni - hogy az autó elindul, és csak ki tudja hol áll meg.
A kettes számú tévhit az, hogy hátramenetbe kell kapcsolni és akkor aztán nem tud elgurulni.
A megoldás viszont az, hogy egy lelkiismeretes autósnak gondoskodnia kell arról, hogy a kézifék ugyanolyan tökéletes állapotban legyen, mint a lábfék. Nagyon sok halálos kimenetelű baleset volt már amiatt, hogy a kézifék nem működött megfelelően. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a kéziféknek nem csak az a szerepe, hogy a gépkocsinkat ne engedje elgurulni, hanem az is, hogy ha menet közben történik valami a lábfékkel, még mindég legyen valamennyi esélyünk a megállásra. Ez viszont csak kifogástalan állapotban lévő kézifékkel képzelhető el. Nézzük, mit tudunk tenni azért, hogy a kézifékünk mindég jó állapotban legyen. Akár mennyire is furcsán hangzik, de a megoldás roppant egyszerű, semmi mást nem kell tennünk, mint használni a kéziféket. A legtöbb autóban a kézifék és a lábfék ugyanazokat a fékbetéteket használja, tehát amikor cserélik a fékbetétet, tulajdonképpen a kézi fék is új betétet kap. Igen ám, de amíg a lábféket a fékfolyadék működteti, addig a kéziféket a kézifék karon keresztül a kézifék kötelek. Ha ezek nincsenek napi használatban, akkor a gépkocsink alját érő folyamatos szennyeződésektől, (eső, hó, por, sár, útszóró só) valósággal "összerohadnak". Ez azt jelenti, hogy a kézifék kötél szabály szerint belegyógyul a külső burkolatába és a többi mozgó alkatrész pedig összerozsdásodik, azért mert nincsenek használva. Látják, ilyen könnyen meg lehet oldani ezt a problémát, és még csak pénzbe sem kerül. Naponta tapasztaljuk itt a szervizben, hogy hányan nem gondolnak erre.

Jövő héten a kerekekről lesz szó, és ha ön esetleg azt gondolja most, hogy ez nem annyira érdekes téma, meg fogja látni, hogy mennyi újat lehet megtudni a felnikről és a gumiabroncsokról. Köszönöm figyelmüket.

oldal tetejére